2022. október 20., csütörtök

MEGKEZDŐDÖTT A MÁRIAKÉMÉNDI KEGYTEMPLOM KÜLSŐ FELÚJÍTÁSA

 

Sokan vártuk régóta azt a napot, hogy megkezdődjön a leromlott állapotú kegytemplom külső felújítása. A napokban meg is kezdődött a renoválás. Szépen halad a munka. Viszont a sekrestye északi oldalán az első téglasorok a vakolatleverésekor kilazultak, itt újra kell falazni egy szakaszt. Ehhez hoztak jó minőségű új téglát. Több helyen látszik, hogy az 1976-77. évi felújításkor a sarkok és egyéb részek már akkor is kiomlottak, pótlások vannak beépítve. 

Egy aprócska érdekességre is fény derült, amit észrevettem. Mint közismert, a szentély az 1400-as években épült, de a templom a török időket követően rommá vált. A szentély falai azonban épségben maradtak. Ehhez építették hozzá a barokk hajót 1753-ban. Úgy tudjuk a leírásokból, hogy a régi középkori templom hajója kisebb volt, a 18. századi építéskor nagyobbra bővítették. Viszont a vakolat leverésekor a déli oldalon a harangtorony beszögellésében a diadalív déli oldalán a dél-keleti fal középkori sötét vörös színű téglákból készült, egészen fehér mészhabarccsal ragasztva, úgy, mint a szentély, míg a hajó egy világosabb színű téglából. 

Tehát a középkori templomból találtunk még egy kis, 2 m hosszú falrészt a szentély becsatlakozásánál. Ebből viszont az állapítható meg, hogy a régi templom hajójának szélessége közel ugyanakkora volt, mint a mostanié, csak feltehetően rövidebb lehetett. Tehát elég nagy méretű, tágas volt a régi templom is. 

A hajó más egyéb részein sehol sem találni középkori falrészleteket, így az biztosan 1747-1753 között épült abból a téglából, amit az egyház téglaégetőjében készítettek a szomszédos telken. Viszont 10%-ban mészköveket is beépítettek mind a középkori szentélyben annak idején, mind az újabb 18. századi építkezéskor. Ezek rendszertelenül találhatók meg a falazat több pontján. Sajnos a lábazat szinte teljes egészében téglából épült, s ezért könnyebben vizesedik. Furcsa, hogy nem törekedtek arra, hogy azt a 10% követ a lábazatba építsék be. Persze ennek is van magyarázata. A 15. és a 18. században is úgy építkeztek, hogy amilyen építőanyagot hoztak éppen a szekerek, azt használták fel. A tégla égetése egyszerűbb volt, így míg egy szekér követ kibányásztak a távolabbi kéméndi vagy szederkényi kőbányákból, addigra több szekér tégla is megérkezett. Rakták, ami éppen kezük ügyébe akadt.

Sajnos a templom műszaki állapota az elmúlt évtizedekben meglehetősen leromlott. Már régóta szerettük volna néhányan megmenteni. Sok próbálkozásunk volt, de most sikerült elindítani.

Nem adtuk fel, a Magyar Államhoz folyamodtunk támogatásért. Négy évvel ezelőtt megkaptuk a segítséget, mégpedig a beadott 48 millió forintos igényünkre, 3 hónapon belül 60 millió forintos ajánlat érkezett, és a pénzt is megküldték a Máriakéméndi Német Önkormányzat részére (nemzetiségi vonalon jött a segítség). 12 milliós többlettel akkor nem gondoltuk volna, hogy nemhogy ablakcsere, de még a külső festésre sem futja. Csak a cserepezés, és kisebb munkálatok elvégzésére nyílott csak mód. Az elkészült 2021. tavaszára.

Azóta az áremelkedéseknek pedig már tényleg nincs határa, először a covid, utána háborús helyzet, ami jelenleg annyit jelent, hogy ma egy kimondott ár másnapra akár kétszer annyit jelenthet.

Szerencsére a megfelelő személynél kérés útján két éve újabb forrásokhoz jutottunk (35 millió forint és ismét a Német Önkormányzat). Hosszú várakozás után most írták ki a felújítást, ami a napokban meg is kezdődött.

A mesterek a lábazat teljes egészéről már  leverték az omló, instabil vakolatot. Hamarosan jöhet az újravakolás és a téglasorok megerősítése is. Szerencsére az idő is kedvező a munkálatokhoz. Továbbra is kérjük Szűzanya közbenjárását, segítse a munka menetét, hogy ezúttal tényleg elkészüljön minden, az előírt vakolatjavítás, az új ablakok (8 db) legyártása és beépítése, és a külső festés. A templom szép sárga színezetet kap majd, a tagolások fehérek lesznek. 

Ha a külső helyreállítás elkészül, akkor sem dőlhetünk hátra. Belül még nagyon rossz állapotban van a falazat, ott is javítani, festeni kellene, az öreg rogyadozó padok, járólapok felett is eljárt az idő, megújításra várnak. Még kellene egy 150-200 millió... (mai, de nem holnapi árakon számolva.) Persze egyenlőre, most annak örüljünk, ami megvalósul.

Ezen a helyen állt a 18. század közepétől a 20. század elejéig egy barokk díszes kis kápolna, a szentélyhez építve. Fénykép is van róla 1897-ből, de több rajzon is látható. Viszont ennek nyomát nem sikerült felfedezni, ezek szerint szépen, falazat sérülés nélkül visszabontották a középkori támpillérekről. A betonjárda alatt talán fellelhető lenne az alapozása. Ami viszont kiderült, hogy nem nyílott belőle ajtó a szentélybe. Ezek szerint nem a búcsújárók kivezető kápolnája volt, s ide is csak egy kelet felől nyíló ajtón lehetett bejönni. Kérdés, mire használták ezt a kápolnát. Vagy valami egészen más funkciója volt, ami már teljesen kikopott a köztudatból.
Kicsit lejjebb láthatsz fotót, az 1897-ben még álló kápolnáról. Akkoriban a középkori gótikus ablakok be voltak falazva, csak egy kisebb volt látható a szentély közepén.
 

Ha kinagyítva jól megnézzük a képet ezen a ma már nem létező kápolnán, mintha bal oldalon a szentélyhez közel lenne egy kis boltíves ajtó.









Mint kiderült, a hajó egy kis falrészlete középkori eredetű. Van rajta egy furcsa, befalazott ajtónyíláshoz hasonlítható fülke. Már több műemlékes is nézegette, de senki sem tudja, mi lehetett. Ajtó itt biztosan nem volt, s most a vakolat leverésekor is egyértelművé vált, hogy nem volt ezen a helyen nyílászáró. Viszont a korabeli metszetekből tudjuk, hogy itt egy kisebb sekrestye állt, amit az 1800-as évek elején, a harangtorony építésekor bontottak el. A kéméndi Szent Márton templom sekrestyéjében ugyanilyen falfülke van, és abba van méretezve a sekrestye szekrény, legalábbis most. Bár ki tudja, hogy volt régen... Talán itt is ilyen célja volt a fülkének, esetleg polcok (?) is lehettek itt a liturgikus eszközök számára. Viszont ajtó nem nyílt ebből a helyiségből a templom felé, egy kis ablaka volt dél felé, ez látható az egykori ceruzarajzon. Ajtaja így csak kelet felé lehetett az udvarra. Talán nem is sekrestye, hanem csak egy kis tároló volt a templomhoz építve. Lehet, hogy erre sosem derül fény.
 

 Ezen a képen látszik a hajó és a szentély közti kis sekrestye, mely már vagy 200 éve nincs meg. Ezen a képen viszont még nem áll a torony, ami csak később, a 19. században épült.

 



ILLOCSKA ÉS LAPÁNCSA A SZERB ORTODOX TEMPLOMOK SOROZATÁBAN

  A baranyai szerb ortodox templomok sorozatában újra Dél-Baranya határmenti két településére, Illocskára és Lapáncsára látogattunk 18 főv...