Minden gondoskodásunk ellenére lehetetlen megküzdeni az évek óta tartó és az idei évben kritikus méreteket öltött "világvége hangulatot" idéző aszállyal. Négy évvel ezelőttig a kegytemplom udvarában soha senki semmit nem öntözött, mégis üde zöld park, s a hátsó részekben elburjánzó zöld növényzet látványa fogadta az ide érkezőket.
Három évvel ezelőtt már szükséges volt öntözni a fiatalabb facsemetéket, hogy megóvjuk őket a kiszáradástól. Két éve határoztuk el, hogy olyan szép kezd lenni az egykori templomudvar, hogy az már egy szép parknak is tekinthető, csináljunk belőle egy kis arborétumot. Volt is lehetőségünk sok-sok új facsemetét vásárolni, mind különböző fajtákat. Eleinte, amikor tavasszal kihajtottak, csoda szép volt a kert, leveleikkel, virágaikkal.
A tavalyi év már nagyon száraz volt. Akkor már küzdelem volt a megmentésük, így minden héten szükséges volt a locsolás és az öntözés, igaz, akkor még, csak a fiatal egyedek kaptak a csapról vizet. Mivel van egy jó mély és biztos vizet adó kerekeskút, úgy gondoltuk, vásárolunk, következő évben (azaz idén, 2022 tavaszán) egy szivattyút. Nagyon jó döntésnek bizonyult, mert a tavasz is már olyan száraz volt, hogy a rendszeres öntözés hiánya miatt, már akkor kipusztultak volna a fák. Júniustól, ahogy fokozódott a hőség, látszott, hogy a levelek sárgulnak, a fák elkezdték lehullatni leveleiket. Az öntözést heti egyről kettőre emeltem, és még a legöregebb fák is 2-3 hetente egyszer kapnak slagról bőséges vizet.
Közben a kútból is egyre fogy a víz, így már nem lehet korlátlanul kivenni belőle. 2-3 óra után elfogy, aztán pár nap múlva összegyülekezik benne egy kis utánpótlás, bár egyre lassabban. Néha újra a csapvízhez kell nyúlni. Mindez legfeljebb csak életben tartásra elég. Ha meg is maradnak a fák, akkor sem növekedtek idén egy cm-t sem, sem a magasságuk, sem a törzsük vastagsága. És sajnos hétről hétre egyre több fa jut a kipusztulás szélére. Hiába kapnak rendszeresen vizet, a fiatal fák nincsenek ehhez a perzselő hőséghez hozzászokva, leveleik szinte megégnek ebben a rettenetes hőségben. Mindezek mellett szinte már lényegtelen, hogy a fű teljesen kiégett a templom udvarán. A zöld színek napról napra tűnnek el, csak az elszáradt sárga fűcsonkok maradtak, mint egy elsivatagosodó területen. Ilyen sem volt még soha. És sajnos esőre továbbra sincs kilátás... Már csak egyetlen reményünk, az ima maradt, s, hogy jövőre nem ismétlődik ugyanez, mert az a teljes katasztrófához vezet.
IMA ESŐÉRT!
Mennynek és földnek Ura,
ki végtelen jóságodból atyai gondoskodással
termővé tetted a földet,
hogy embernek és állatnak bőséges táplálékot adjon:
esedezve, kérünk, áraszd ránk áldásodat,
és testünk táplálására adj bőséges eledelt nekünk.
Emlékezzél meg régi irgalmadról,
és amiként Illés próféta kérésére az eget megnyitottad,
küldj most is földjeinkre elegendő esőt.
Tisztítsd meg üdítő széllel a levegőt
és őrizz meg minket minden természeti csapástól,
hogy testi s lelki eledellel ellátva,
szent Fölségednek örömmel szolgáljunk.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
